Semmit se kérek, ha színre lépek,
Tudom, hogy mi az enyém.
Kicsit fáj, hogy a lottó ötös,
Megint az ördögé.
Pedig hangos a zene, de kit érdekel,
A szövege úgyse jó!
Én teszek a lóra, de attól tartok,
Nem az enyém a befutó.
Ó, a mennyország még mindig várat magára,
Addig is alszom egyet, mint Shakespeare Júliája!
Ref.:
Látod, ilyen az élet!
Egyszer? az egész!
Nélküled nem félek,
De veled se túl nehéz!
Voltunk páran, én nem is vártam
Semmi jót, nem én.
A városba érve, félrelépve
Lettél az enyém.
Egyenes háttal, az egész világgal
Széllel szemben állsz,
De el is fújhat messze t?lem,
Ha addig a csodára vársz!
Ó a menyország még mindíg várat magára,
Addig is alszom egyet, mint Shakespeare Júliája!
Ref.: