Benne a múltam,
Jövőm a reneszánsz,
Dobban a szívem,
Dallamot generál.
Tokaji hegyen a babám szedi meg a kosarát.
Marad-e ma a magány?
Szabad-e maga talán?
Vele együtt vigadok ma,
Szeplőtlen primadonna,
A titkunkat el ne mondja,
de meghalnék két karodba.
Nem kell több, jó így babám,
a te karodból szebb ez a holdvilág.
Szíve édes, bódít a láng
Éjjelente csókot lopni jár.
Mamma Mia, mondd el, te gyönyörű,
Megérik a szőlő, sír a hegedű.
Pannónia, mindig hazavár,
Ahogyan a szívem, de azt sose kéri, hogy maradjál.
Lelovagolunk a réten a ramazuriba,
Drága a bor, de kikérem,
Add ide, Szabina.
Óh, az a szép szempár…
Mondd, hogy csakis az enyém,
Baba, éjféltájt Deshi ma hazakísér.
De amikor a szív megdobban,
Ugyanakkor megtorpannék,
Feszül a feneked a nejlonban,
Na de ha ma csak egy csókot kapnék..
Mária, Mária, emlékszem, mit mondtál,
Hogy a sírodig csak velem táncolnál.
Mamma Mia, mondd el, te gyönyörű,
Megérik a szőlő, sír a hegedű.
Pannónia, mindig hazavár,
Ahogyan a szívem, de azt sose kéri, hogy maradjál.
Kapd el, fogd meg,
Tekereg a csípő,
Csípd meg, húzd meg,
Bújj ide hozzám.
Táncolj, madaram,
Mielőtt késő,
Húzd rá, csapd le.
Én nekem egy hazám van,
Egy csodás hazám, hogy semmi pénzért,
és semmi áron soha nem adnám.
Mert ez tesz részben azzá, akik vagyunk,
A zsarnokok birtokán egy kis faház…
Mamma Mia, mondd el, te gyönyörű,
Megérik a szőlő, sír a hegedű.
Pannónia, mindig hazavár,
Ahogyan a szívem, de azt sose kéri, hogy maradjál.